mini bejegyzései
2009. 12. 28.
2009.Összegzés. :)
2009 a változások éve volt, azt hiszem. Rengeteg minden történt, szerencsére szinte csak jó dolgok. 2008 legvégén megfogadtam, hogy 2009 végre egy jó évem lesz, jópár rossz év után.
Tudatosan próbáltam törekedni a jóra, a változásra, de azt is nagyon jól tudtam, hogy az egész sikeressége vagy sikertelensége a motorozásomon fog múlni. Hogy miért? Minden rendben volt addig, míg motoroztam, aztán történt pár nagyon-nagyon rossz dolog, és egyszerűen megijedtem. Sajnos ez a félelem elég sokáig megmaradt bennem, nem tudtam megszabadulni tőle. Másrészt magamban sem bíztam, nem bíztam abban, hogy meg tudok birkózni a feladattal. De azzal nagyon is tisztában voltam, hogy ha mindezt legyőzőm magamban, és hiszek önmagamban, meg tudom csinálni. Így tehát az aktív motorozás lett a cél 2009re. De emellett volt még valami, ami megvalósításra várt… Ez pedig nem volt más, mint új barátok szerzése. Sajnos az elmúlt években nem alakítottam túl jól a baráti kapcsolataimat… Nem tudok erre mit mondani, csak hogy sajnálom, de már változtatni ezeken nem tudok. Úgy döntöttem, hogy új barátokat keresek új emberként. El kellett szakadnom a múltbéli ismerősöktől, barátoktól, hisz nekik hiába bizonygattam bármit, már nem segített semmin. Új emberekkel kellett magam körbevennem, olyanokkal akik hisznek bennem, és így ismernek, amilyen most vagyok. Saját, új barátokat akartam, akik az én barátaim, és újak körülöttem.
Hogy mindez megvalósult-e, összejött-e? Azt kell mondjam, hogy szerencsére igen. Sok szenvedés után, Patriknak köszönhetően újra elkezdtem motorozni. Ő volt az, aki állandóan tartotta bennem a lelket, pedig nagyon sokszor akartam feladni. Majd egy idő után szerencsére már eljutottam odáig, hogy magam miatt és a motorozás iránti szenvedélyem miatt mentem motorozni, és nem pedig azért, mert Patrik azt mondta.
Köszönöm Patrik! Ha te nem lettél volna… ! Most nem biztos, hogy itt tartanék! Így aztán, egyre többet motorozgattam, szerencsére közben szereztem itthon egy új motoros barátot, Zolemet, akivel egész nyáron együtt motoroztam. Neki is milliónyi köszönet jár, hisz volt kivel menni motorozni, végre nem egyedül, sok-sok egyedül motorozás után. Közben azt is elértem, hogy végre eljutottam pályára. Igaz, csak gokart pályára, de ez pont megfelelő volt arra, hogy elkezdjem, hogy belekóstoljak, hogy probálkozzam vele, no meg a motor sem volt tökéletes állapotban, de ide pont elég volt. Annyira furcsa… A pályán sosem féltem. Még legeslegelső alkalommal sem… Akkora nyugalommal és élvezettel mentem fel oda, hogy még magam is meglepödtem, de természetesen nagyon örültem neki! Nem hittem volna, hogy eljutok idáig… És annyira akartam… Úgy, mint régen… Kezdett visszatérni a régi motoros énem, ami hatalmas boldogsággal és jóérzéssel töltött el.
2009-ben újra igazi motorosnak éreztem magam, magamhoz képest rengeteget motoroztam, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Köszönöm ennek a két srácnak…! Barátok… Ez is sikerült. Sokat köszönhetek a Száguldó Angyalok motoros csajoknak, nagyon jó, hogy ők vannak nekem. Nagyon jó kis társaság alakult ki, jó velük lenni, együtt gurulni, beszélgetni, stb. Közülök is a legtöbbet Ancsynak és párjának, Tibinek köszönhetek, akikkel talán szorosabb baráti kapcsolat alakult ki, nekik megköszönni sem tudom a dolgokat, annyi mindent tettek értem. (L) Köszönöm, hogy mindenhova hívtatok, vitettek magatokkal, még Rijekába is, annyira jó, hogy mindig gondoltok rám! Annyira jól esik! Ezen kívül ott van a két fent említett srác, akikkel szintén nagyon jó viszonyt sikerült kialakítani, és azt hiszem, bármikor-bármiben számíthatok rájuk. Közben sok lett a motoros ismerős, innen-onnan-pályáról, örülök, hogy őket is ismerhetem.
Nem felejtkezem el soha a 16.ker-es szilveszteri társaságról se, hisz velük indult el ez a 2009-es fantasztikus év. Ezen kívül az ország sok-sok messzi pontján is akad egy-egy jóbarát, akikkel ugyan ritkán futok össze a távolság miatt, mégsem feledkezünk el egymásról, megmaradt a jó kapcsolat, és ez nagyon-nagyon jó. Mindig van kit látogassak. De ez a szép, így sosem unatkozom. ![]()
Mindezek mellett ott volt a suli, ami mikor hogy ment, de mindig próbálkoztam a legtöbbet kihozni magamból, bár volt, hogy nem nagyon ment… Egyre kevésbé adom fel a dolgokat, vmire csak jó ez az iskola, ha másra nem, megtanít küzdeni és kitartani. És ez azért hosszútávon kifizetődő lehet.
Ne feledkezzek el a családról se, hisz mindig mindenben támogattak, segítettek amiben tudtak, sosem akadályoztak semmiben. Jó, hogy ilyen családom lehet, nem nehezítik meg az életem. Nem biztos, hogy ezt sokan elmondhatják magukról. Sokfele jártunk a családdal, sokat nevettünk együtt, persze a körülményekhez képest. ![]()
Összességében tényleg gyönyörű és sikeres év volt az a 2009-es év, megvalósítottam a saját céljaimat, nagyrész önerőből, szinte segítség nélkül, és erre büszke vagyok, és persze nagyon örülök, hogy mindezt el tudtam érni. Minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Tudom, nagyrészt a saját korlátaimat kellett legyőznöm, saját hülyeségeim ellen kellett harcolnom
, de talán azt mondhatom, egész jól sikerült. Minden negatívat (embereket, dolgokat) semmibe vettem, nem foglalkoztam velük, kizártam az életemből, és ez továbbra is így fog maradni. Nincs szükségem semmiféle negativitásra, annyira jó nélküle élni! És lehet is! Aki megérdemli, visszakapja tőlem mindazt a jót, amivel ő is megajándákozott engem. Ellenkező esetben pedig… Hagyjuk. ![]()
Ui: Nem mondom, hogy nagyritkán nem történetek velem rosszabb dolgok, de annyi tapasztalat meg kellett, no meg, halad tovább minden… Egyszer minden rossz elmúlik. És egyébként is: csak a jóval kell foglalkozni!
Köszönöm mindenkinek ezt a csodás évet, hogy hozzásegítettetek mindehhez engem! Nélkületek nem sikerült volna!

I
Debora! Együtt minden problémát megoldunk!
Cél 2010-re:
1. Lent a térd!
2. Mérgezett egér
3. Barátságok megtartása, mélyítése.![]()
Tanulság: csak moccoznom kell, és tényleg minden rendbe jön!
2009. 06. 15.
Első bejegyzés az új blogban
Ismét elkezdődik egy korszak, egy új bloggal... De ez a blog kissé más lesz, mint a régi... Ez a blog nem fog nagy eszmefuttatásokat közölni, nem fog minden részletet bemutatni az életemből... Ezúttal csak a velem történő élmények lesznek itt megtalálhatóak. Csak olyan dolgok, amik megnevettnek, jó érzéssel töltenek el és boldoggá tesznek. Ilyen kis élmény-megőrző blog lesz ez. Hogy sose felejthessem el a sok szépet és jót, ami történik velem, ami körül vesz. :)
"'Hajlandó vagy-e boldog lenni a körülményeid dacára itt és most, vagy még vársz egy kicsit?"
